Tarsadalmi Szemle – 1970.
10. szám - Szemle - Rudas János: Szabadidő és művelődés
78 SZEMLE A „harmadik szektor" szerepe Az objektív keretek és feltételek tárgyalása során nem felejtkezhetünk meg maguknak a szolgáltatásoknak a kérdéséről sem, s ez már átvezet bennünket a par excellence szabadidőhöz. A szolgáltatások állapotától függő következményeknek csak az egyik oldaluk az, hogy megkönnyítik a háztartási munkát, megrövidítik a munkaidőn kívüli kötött időt.Ide számítjuk a korszerűen szervezett és felszerelt kereskedelmi hálózaton és a köznapi, szűk értelemben vett szolgáltató- és javítóhálózaton kívül a városi és városközi közlekedésnek mint alapvető szolgáltatási ágazatnak a színvonalát, az egészségügyi hálózatot, valamint a járulékos nevelési intézmények — kollégiumok, napközi otthonok, tanulószobák — elterjedtségét és állapotát. Ezek mind fontos tényezők, amelyek alapvetően meghatározzák a dolgozók időszerkezetét. A másik oldal: a szabadidővel kapcsolatos szolgáltatások. Csak jelezni kívánom azt az ellentmondást, amely a szabadidőeltöltés progresszív irányú befolyásolásának szándéka és a szabadidővel kapcsolatos szolgáltatások fejletlensége között feszül. Gondoljunk például arra, hogy milyen nehezen halad előre a tinédzserkorú fiatalság színvonalas nyári szórakozásának megoldása. A nagyon jól bevált budapesti Ifjúsági Park példájára még két hasonló intézmény készül a fővárosban, ezek azonban még nem oldják meg a budapesti fiatalok gondját, akik így sokszor az utcára vagy nem éppen kedvező hatású környezetbe kényszerülnek. (Köztudomású, hogy vendéglátóhálózatunk eszpresszói, bárjai, zenés szórakozóhelyei nem az ő pénztárcájukhoz vannak méretezve.) De említhetünk az életkortól független példát is. A szabadidő egyik nagyon hasznos és kívánatos eltöltési módja az országjárás, a turisztika, a hazai tájak, városok, falvak megismerése. Köztudott azonban, hogy a szolgáltatások itt is messze elmaradtak az igényektől — mennyiségileg is, de színvonalban, kulturáltságban is. (Utazási, szállás- és étkezési lehetőségekre gondolok.) A kulturáltabb színvonal pedig ma még éppoly nehezen megfizethető az egyetemista, mint a nyugdíjas vagy a gyermekes családok számára. Még egy példát. Az utóbbi egy-két évtizedben gombamódra felnövő új lakótelepek mindeddig ún. „alvóvárosoknak" épültek, s hiányoznak belőlük a kulturált szabadidő-eltöltés intézményes lehetőségei. így a lakótelepi lakó választhat: vagy bezárkózik lakása falai közé, vagy időnként beutazik „a városba", és ott keres megfelelő szórakozási lehetőséget. (Szociológiai vizsgálatok adatai szerint az emberek többsége az előbbit választja.) Itt is nyilvánvaló, hogy a megoldás kulcsa gazdaságpolitikánkban rejlik. Hazánk fejlődése több mint két évtizeden át eltért attól a világtrendtől, amely a szolgáltatási ágazat gyorsabb növekedésében jutott kifejezésre. A második világháború után Olaszországban és Japánban (amelyek akkor hozzánk hasonló fejlettségi szintről indultak) az iparban foglalkoztatottak létszámnövekedésének minden egyes százalékára a szolgáltató ágazatokban dolgozók 1,3 százalékos létszámemelkedése jutott, a Szovjetunióban 0,7 százalékos volt a létszámemelkedés, Csehszlovákiában 0,5 százalékos , Magyarország indexe ugyanekkor 0,4 százalék volt. Ezt a lemaradást már csökkentettük, de még hosszú évekbe telik, amíg meg tudjuk szüntetni. Mi lesz holnap? Eddig arról szóltunk, hogy milyenek a szabadidő objektív gazdasági és társadalmi feltételei jelenlegi helyzetünkben. Mi várható a közeli években és évtizedekben? Várhatóan hogyan fog alakulni a kötött idő és a szabadidő aránya a munkán kívüli időn belül? Egy tényezőről már írtunk: a másodállásokra, a mellékfoglalkozásokra, a kontármunkákra, a fusimunkákra fordított idő (az utóbbi két kifejezést nem teljesen pejoratív értelemben használom) valószínűleg növekedni fog. Ebbe az irányba mutat mind a tercier szektor (a szolgáltatások, az infrastruktúra) fokozottabb növekedése (az itteni kapacitásokat nem lehet kizárólag főfoglalkozású munkaerőkkel kitölteni), mind a munkaerőpiac egyensúlyzavarainak várható eltolódása a szakképzett munkaerő hiánya felé. A tudományos-technikai forradalom érvényesülésének társadalmi előfeltételei és várható hatása Magyarországon a következő 15— 5 esztendőben. OMFB 13—904. témaszámú tanulmány, Budapest, 1970.